2. fejezet

                         Drága Olvasóim!

Köszönöm szépen a kedves és biztató megjegyzéseket, melyekkel az első fejezetet fogadtátok! Fantasztikusak vagytok, komolyan mondom. Igazi megtiszteltetés leülni a monitor elé és NEKTEK írni. :) De ne is szaporítsuk tovább a szót: Jöjjön a következő fejezet, amiben egy teljesen más szálat ismerünk meg. Remélem tetszeni fog! Kakaókat elő és jó olvasást! :)

...........................................

~ 2. fejezet ~

                                     „Vigyázz a barátságra. Élesre fent kard az, forgasd jól. Benne van az erőnk, benne van az életünk.”

Daniel Matthews idegesen tördelte kezeit.

A poros internetkávézó egyik eldugott sarkában ült, ahol kedvére intézhette ügyeit. Bár tetszett neki a hely atmoszférája, berendezése, és még a zöld teát sem találta túlságosan keserűnek, tudta, nem jöhet ide többet. Az ő szakmájában megszokott volt, hogy az ember nem tölthet sok időt egy helyen. És ő nem engedhetett meg magának egy esetleges hibát.

          Büntetett előéletűként egyébként sem sok esélye volt arra, hogy teljesen eltűnhessen az FBI figyelő szemei elől, akármennyire igyekezett mindig a háttérből dolgozni, néha kénytelen volt az arcát adni egy-egy megbízáshoz.

          Ilyen volt az aznapi is. Nem intézhette otthonról.

          Vörösesszőke hajú, enyhén borostás, szálkás termetű fiú volt, aki könnyedén elvegyülhetett a hozzá hasonló unalmas, informatika mániás fiatalok között. Kettőt kattintott az egérrel, majd közelebb húzta magához a régi, lassú számítógép ormótlan monitorját. Nem szeretett ilyen körülmények között dolgozni, de ezt a szívességet nem tagadhatta meg egy régi baráttól.

          Elővette zsebéből sörnyitónak álcázott Pen drive-ját, majd beillesztette a számítógép USB csatlakozójába. A program nehézkesen elindult, de pár percnyi keresés után, nem talált rá a megfelelő információsávra. Matthews halkan megrúgta a gép oldalát, és újraindította a programot. A jobb felső sarokban egy apró, zöld fény villant fel, ezzel jelezve, hogy a keresési művelet sikerült. Már csak a lányra kellett várnia.

          Gyomra idegesen szorult össze akárhányszor a lebukás félelme jutott eszébe. Élete huszonnégy évéből kettőt börtönben töltött illegális szoftverek fejlesztése és terjesztése miatt. A két év alatt, a cellájában ülve, a társaitól kapott ütések helyét borogatva ezerszer is megfogadta, hogy felhagy a számítógépek feltörésével és a titkos adatok ellopásával, de valahogy képtelen volt. Ebből élt, csak ehhez értett. Kisgyermek kora óta vonzotta az informatika, s amennyire lehetőségei engedték, igyekezte képességeit fejleszteni. Használhatatlannak hitt alkatrészekből épített számítógépeket, saját számítógépes nyelvet használva írt programokat. Ez tette a kontinens egyik legjobb számítógépes szakemberévé.

          A szoftver hirtelen jelzett, hogy testvérprogramját aktiválták és elindítható a tűzfalfeltörés. Matthews mélyet sóhajtott.

          A kettős tűzfalrendszert a középen villogó logó tanúsága szerint a Niklaneo cég állította fel. Ilyen körülmények között a munka sokkal könnyebb lesz, mint várta volna. Az adathordozóról megnyitott egy másik programot is, mely a Légy névre hallgatott. Ezzel látott hozzá a tűzfalrendszer feltörésének. Elmélyülten gépelte be egymás után a feloldáshoz szükséges kódrendszereket, melyeket évek gyakorlata mélyen az agyába vésett. Már csak pár másodperc és megvan…

          A gép éles csipogással jelezte, hogy sikerült rákapcsolódni a központi számítógépre. Matthews biztos volt benne, hogy már nincs sok ideje. Sosem járt még állásinterjún, de nem is bánta. Nem kedvelte az embereket, mert árulónak tartotta mindegyiket. A gépek közelében érezte jól magát, mert a lelketlenségük valahogy megnyugtatta.

          Daniel Matthews San Diegóban született 1989-ben, és három éve korától állami gondozásban nevelkedett. Édesanyja, Serena Parker gyilkosság áldozata lett, édesapját sosem ismerte. Egész életében egyedül volt, és átható magányát csak egyetlen emberrel osztotta meg. Azzal, akit testvéreként szeretett, akire húgaként vigyázott, akivel örök hűséget fogadtak egymásnak, és akiért bármilyen kockázatos vállalkozásba belefogott volna. Hailey Parton, a barna, loknis, zöld szemű, ártatlan kislány, aki vele osztozott az árvaságon. És akiből ambiciózus, vakmerő és erős nő lett, akire nem tudott nem csodálattal nézni. Olyanok voltak, mint ég és föld, tűz és jég, a lánynak küldetése volt, célja; neki életkedve is alig akadt, csak tengődött, alkalmi munkákat vállalt, nem érdekelte mit tartogat a jövő és sosem tekintett a múltba. Hailey tanult a hibáiból és erőt merített a tévedésekből, ő csak átlépett mindenen. Mindig számíthatott a lányra, akiben feltétel nélkül megbízhatott. A börtönben töltött évei alatt mindig mellette állt, tartotta benne a lelket, látogatta, segítette, ahogy tudta. Különböző munkahelyeken dolgozott, hogy ismeretségek és pénz révén bezárva töltött napjait megkönnyítse. Végül pedig, rengeteg szívesség és lefizetés után, kihozta a börtönből. Az ország egyik legjobb ügyvédjét szerezte meg neki, aki végül megnyerte a két éven át húzódó pert. Igen, Hailey kiszabadította, új lehetőséget adott neki, és ezért örökké hálás lesz.

          Matthews beütötte a kódot, amit Hailey szerzett meg neki nem olyan régen és rácsatlakozott a központi adatbázisra. Nem kellett adatokat letölteni, vagy vírust aktiválni, egyszerűen ki kellett alakítani egy kémfiókot, amihez csak az őáltala fejlesztett programmal lehet hozzáférni, és amibe az összes számítógépre mentett fájl belekerül, ő pedig ezeket bármikor megnézheti.

          Be kellett vallania magának, hogy mikor Hailey először előállt agyament tervével, úgy gondolta, hogy mindez veszélyes és megvalósíthatatlan. Beépülni egy céghez, adatokat megszerezni, majd beletúrni az informatikai rendszerébe szinte lehetetlen. És mindezt miért? De a lánynak sikerült és ezért büszke volt rá. Már csak neki kellett befejeznie a dolgát és minden megoldódik. De mikor ment Daniel Matthewsnak bármi is könnyen?

          Amikor a kémfiókot létrehozta és hozzálátott a behatolás nyomainak eltüntetéséhez hirtelen a színek mind vörösbe fordultak a monitoron. Az egér nem mozdult, a program lefagyott és a kijelző közepén villogni kezdett: Computer zárolása! Illegális behatolás a rendszerben!

          Valamit átkozottul elrontott! Idegesen az asztalra csapott, majd a gépbe bedugott adathordozóról új programot próbált megnyitni. Rohannia kellett, nem volt ideje arra, hogy a lassú számítógép folyamatos megakadásaival küzdjön. Elkezdte futtatni a Croatoan nevű programot, mire a gép hirtelen kikapcsolt. Bízott benne, hogy „kis kedvence” megteszi a hatását és leégeti a teljes winchestert. Ez volt az egyetlen lehetősége, hogy megússza a dolgot, hogy ne találjanak rá. Talán tetszett neki a hely atmoszférája, és még a berendezése, de tudta, nem jöhet ide többet. Ezután biztos nem. Már így is elég hibát vétett. A Pen drive-ot kirántotta a csatlakozóból, egy tízdollárost dobott az asztalra, majd kirohant a kávézóból. Remélte, hogy Hailey már rég eltűnt a Stevens Global irodaházából.